Éjféli magány

Édes fény, élete utolsó órájában

Sírva ül gondolataira a magány

Örök lárma, ki álmában társa

És a dohányfüst, mi átfut a szobán

Lakása köré leül a kék köd, odafent

Hamarosan eljön érte az üvöltő csend